Pörög itt mellettem üresben a régi Taya, rég a lemez végére ért, gondoltam felrakok pár lemezt hallgatni a feeling kedvéért, amíg konfigolom a fejlesztői VPS szervert... több mint 12 kibaszott vérverejtékes órát vett igénybe... Az első olyan konfiguráció, amely túlmutat a sima LAMP stack-en. (Sosem voltam egy sysadmin beállítottságú figura), mindenesetre ennyi idő alatt sikerült belőni majdnem mindent...
Snitt.
Napi bevétel-termelés mértéke: nem számosítható. Valós termelésre fordított idő tegnap reggel 09.00 óta: 5%. Elfogyasztott taurin: másfél liter.
És akkor most álljunk neki termelni...
Már elég régóta érdekel, hogy ez a track honnan, kitől, mitől, hogyan került közkézre. The Ladies... Ha valaki a 2000-es évek közepén kezdett el érdeklődni a drum & bass iránt, akkor ez az a zene, ami szinte biztos, hogy megvolt neki, valahonnan megkapta, hallotta, és a legtöbbünknek még tetszett is.
A történet ott válik érdekessé, hogy ezt a zenét sosem adták ki hivatalosan. Discogs.com-on rákeresve nem fogunk találni semmit, és ha a mindent tudó google-höz fordulunk, akkor is csak youtube videókat találunk (mint alább), és néhány elvétett fórum-bejegyzést.
Nos, a történet valószínűleg ott kezdődik, hogy ez nem egy Evol Intent szerzemény, vagy ha az is, akkor egyesek szerint még a nagyon kezdeti időszakukból származhat, 2002-2003 környékéről. Ezt igazolhatja az is, hogy a vokált adó Ashanti ezidőtájban hozta ki nem túl maradandó Foolish c. r'n'b szerzeményét, amelynek dalszövege egy-az-egyben megegyezik bejegyzésünk tárgyának szövegével.
Sokkal valószínűbb, hogy az egész csupán egy remixnek indult, amelyet valaki ugyan elkövetett, meg is szórta vele a netet, aztán a közösség valahogy rátippelte az Evol Intent csapatát, mint szerzőket.
Ugyanakkor azt még Ashanti sem sejti szerintem, hogy vérgyenge alakítása pont egy ilyen zenében él tovább. :)
Vasárnap hirtelen felindulásból torzulunk egy picit!
Őszintén szólva, maga a buli tényleg annyira ad-hoc jellegű, hogy tegnap ilyenkor még nem is létezett, sőt, gyakorlatilag 1-2 óra alatt zajlott le a szervzés, és még +2 órát vett igénybe a flyer kicsinosítása, mely részben az én kezem munkája. Az artwork így nyílván nem az én tisztem, hanem az Rahll művésznéven alkotó Reid Southen munkássága.
Az artwork eredetijét itt megtekinthetitek.
A partiról többet nem is nagyon tudok elmondani azon túl, hogy a nagyteremben java részt mainstyle hardcore várható, és míg Log:n valószínűleg az underground hardcore elemekből fog építkezni, felváltva némi tört torzulással, addig én csak tört, crossbreed, és keményvonalas neurofunk-kal készülök.
A kisterembe első blikkre én Goát, és egyéb psytrance jellegű matériát vártam volna. Épp ezért lepett meg a kiírás, miszerint minimal-technoval készülnek a srácok. (megjegyzés: a két terem szervezése külön-külön történt gyakorlatilag, amolyan hozzunk össze valamit alapon)
Nos, azt hiszem a vasárnap este érdekesebb lesz a vártnál. :)
Életem első saját zenéje. Eléggé nyugisra sikerült, de nem is partizenének szántam. :) Minden véleményt, és kritikát szívesen fogadok.
Above Us the Sky by EnvoEnnek a bejegyzésnek az ötlete kb. egy hete fogalmazódott meg bennem, és nagyon örülök, hogy nem akkor fakadtam ki. Mostanában az úgyis divat, sokaknál kezd betelni, vagy már be is telt az a bizonyos pohár. Ez talán nem véletlen.
Értelmiségi körökben teljesen köztudott, és elfogadott tény, hogy a hazai undergroundot évekkel ezelőtt módszeresen szétverték, és ennek megkoronázásaként még az akkor legismertebb helyet, a Kultiplexet is a földdel tették egyenlővé. Ezt követően évekkel később, 2011-ben megtörtént a West Balkán tragédia, amely csak rontott az egész helyzeten. Tehetséges kormányunk mesésen szakszerű törvényalkotása pedig nem áll meg. Mint a gőzgép, csak úgy darálja be az egész szórakoztató ipart a picsába.
Azóta az underground egyre inkább a perifériára szorul. Évek óta nincs igazi vérfrissítés, ha be is esik egy-két fiatal, a sokszor több évvel idősebb emberek közt nem találja a helyét. Ha a budapesti szubkultúrákat vesszük alapul, akkor talán ki lehet jelenteni (szigorúan elektronikus zenére vonatkozóan), hogy lehet kb. 150-200 ember (remélem kijavítanak, és nagyobb lesz ez a szám), aki szereti például a hardcore bizonyos megnyílvánulásait, 500-600 fő közé teszem azt, aki szereti az oldschool hangzású drum & bass-t, 100 főre teszem azt, aki szereti az acid-et, vagy az igazi, kilencvenes években futott jungle-t.
Pusztán csak a körülbelüli méretekre akartam utalni, és nyilván csak a fővárosra szorítkozva, máshol szerintem még ennyire se vidám a helyzet.
Mindezzel szemben nyilván felbasz, hogy míg a jelenlegi underground sorozatok sorra dobják be törölközőt, vagy a szervezőik belefásulnak a próbálkozásokba, addig az agymosott csőcselék vígan fogyasztja a koktélokat Morrison's valamelyik pitvarában, vagy épp nyomják magukba az éppen aktuális divat-drogokat valamelyik "tini-bulin", vagy a hajógyárin. Persze magát a zenét le se szarják, az nem lényeges.
Szánalmas.
Én mindig félek, amikor meglátok egy olyan bulit, amit tizenévesek szerveznek a saját korosztályuknak. Ezt a felállást maximum egy házibulin tartom elfogadhatónak. Nem látok se felelősségérzetet, se kultúrát, se célt, se tiszteletet. Csak elvakultságot, és igénytelenséget.
Meg se lepődöm, amikor most már hónapról-hónapra fel-fel bukkan nem egy olyan hír, hogy életveszélyes állapotban kórházba került több fiatal, ne adj isten, meg is talált halni. Viszont az a kérdés kurvamód foglalkoztat, hogy ezek a szervezők, hogyan számolnak el egy-egy esetleges baleset után a lelkiismeretükkel...
Szerintem fel sem fogják, mekkora kárt okoznak valójában.
És mégis miért félek? Nos, szerintem senkinek nem hiányzik egy újabb West Balkán.
Erről nem is szeretnék többet beszélni, Palotai anno nagyon jól leírta a helyzetet a "Mint amikor a Titanic süllyedt." című interjúban.
Ezzel kapcsolatban ami a leginkább felbasz, hogy egyik ilyen tömegrendezvény szervezője se gondol bele abba, hogy a partijára keveredő embereknek valami különlegeset, újat, igényeset adjon... Ezzel szép lassan eljutunk majd egy újabb zombi-generációig. A lehetősége pedig adva lenne - ahogy nyilván a rizikó is vele együtt.
És én speciel azon már ki se akadok, hogy úton-útfélen különféle Dj-kbe botlok, akik ilyen-olyan zenei szcénát próbálnak meg képviselni, hisz ezzel nincs semmi baj, ha szereti, élvezi, akkor csinálja, sőt jómagam is az új generációhoz tartozom. De...
A baj ott van, hogy legtöbb Dj-ben nincs semmi mélység, és semmi elhivatottság valamilyen kultúra felé. Sztárok akarnak lenni, anélkül, hogy az egészbe csak egy picit is belelátnának, utánamennének bárminek is. Meg vannak sértve ha nem szolgálják ki az igényüket, és ami a legfontosabb, mindig a divat által diktált úton haladnak. Akár -Mercenary kifejezését használva- hús-vér wurlitzernek is lehetne őket hívni. Meggyőződésem, hogy ez is csak egy generált jelenség, ami azért ilyen szembe tűnő, mert nemrég érte el zenitet.
Jelenleg a Budapesten található, széles zenei spektrumon mozgó (azaz underground bulit is befogadó), és ezzel együtt viszonylag megfizethető árú szórakozóhelyek száma nem éri el a tízet! Az olyan romkocsma amelyik "komoly" bulinak is teret engedő térrel tud szolgálni, csupán kettő jut az eszembe. (Nem kizárt, hogy létezik több is, de kétlem, hogy mérvadó mennyiséget fel tudunk sorolni...)
Szóval megkérdezném a sztárjelölteket, hogy ennek tükrében miért érzik sértve magukat, ha az egy hónapra eső maroknyi bulira ne adj isten nem jutnak be mint fellépő?
Más szemszögből is megközelítve, csak a saját tapasztaltaimból kiindulva, mire fel várod el, hogy egyáltalán elhívjalak? Vagy pozitívan viszonozzam a megkeresésedet? Amikor a nullával egyenlő a partihoz hozzáadott értéked mind marketing, mind kulturális érték szempontjából? Ezzel szemben persze fel vagy háborodva ha picit torz a hang, nincs elég mély, vagy nem várnak _téged_ több százan, már akkor amikor leérsz...
Egyáltalán tettél valamit azért, hogy máshogy legyen?
Jelenleg ott tartunk, hogy az agymosottság, és a generált igények ellen nem tudunk mit tenni. Külön-külön legalábbis biztosan. És félreértés ne essék, Én nem vágyom arra, hogy a saját bulimon több ezer ember nyomorogjon, mint a kifogott heringek... Csupán mérhetetlenül boldog lennék, ha nem kéne minden buli előtt azon pörögnöm, hogy „lesz-e még folyatás”. A szomorú megint csak az, hogy ezzel nem vagyok egyedül.
Sajnos ugyanis az a kevés hely is ki van szolgáltatva a határokat, és realitást nem ismerő törvényalkotásnak, valamint haszonélvező rétegének. És mivel -nem kevés- bevételt kell termelniük, csupán a fenntarthatóság lehetőségéhez is, ezért a felénk támasztott alapvető elvárás, hogy hozzuk a kívánt (fogyasztó képes) létszámot. Remélem tisztán kivehető az a rohadt nagy paradoxon.
Nem kevésszer említettem a bejegyzésben a kultúra fogalmát. Úgy gondolom, hogy ez az egyetlen olyan érték, amivel egy közösség léte értelmet nyerhet. Ennek terjesztése az underground egyik fő feladata kellene, hogy legyen - nem pedig az, hogy küzdünk a megmaradásért.
Stílusokat direkt nem emeltem ki. Úgy gondolom, hogy minden stílus eléri egyszer a csúcspontot, amikor (hígított, átlag paraszt számára is fogyasztható változatban) szélesebb tömegeket elér, ezen kár is vérre menni.
Sokan hibáztatják az átlag partizót, hogy mennyire igénytelen, mennyire nem érdekli őt a más, amitől esetleg az egyénisége fejlődhetne, és ehelyett csak beleolvad a tömegbe.
Viszont az a nagy büdös harci helyzet, hogy pont őt nem lehet ezért hibáztatni. Emberek vagyunk, ösztönösen vágyunk bizonyos társasághoz. Független attól, hogy mindenki mérhetetlen kíváncsisággal születik, és viseltetik a kezdetekben a világ iránt, ezt a közvetlen környezet szabályozza, és alakítja később. Csak nagyon kevesen születnek úgy, hogy idővel képesek lesznek a feléjük áradó impulzusokról eldönteni, hogy az számára értékes-e, vagy sem.
Itt csak is minket és a szándékosan szűk látókörrel üzemelő médiát lehet hibáztatni.
Minket pusztán csak azért, mert masszívabb összefogás helyett kb. végignéztük, ahogy kivérzünk egymás mellett.
Azt a kritikát elfogadom, hogy ezeket a sorokat nem feltétlen nekem kellett volna megírnom – mégis megtettem, az alapján, ahogy láttam, és folyamatosan látom a dolgokat romlani, elfajulni.
Savage-nek köszönöhetően nemrég befutott egy újabb fellépés Április 21-re, mely a Belgiumból származó Peter Kurten hazai szereplésére szól. Lássuk mit érdemes tudni a buliról.
Subculture Revolution Special Events pres. PETER KURTEN (BEL)A Subculte Revolution(Savage & MC Fantom) eddig is ismert, és híres volt arról, hogy olyan DJ-ket, producereket hoznak el hazánkba, akik itthon még kuriózumnak számítanak, külföldön azonban már híres előadók. Többek közt rajtuk keresztül jutott el hozzánk Insideinfo(UK), Brainpain(PL), Ymbl(NL), Allied (UK), stb. Savage nevéhez köthető egyúttal a New Kids Turbo, New Kids Nitro filmek hangulatvilágát felkapó Hardcore/Happy Hardcore/UK. Hardcore partysorozat is. A páros egyébként is elfogulatlanul áll hozzá az underground kultúrák terjesztéséhez, és a fent felsoroltakon kívül minden pénteken megtalálható elemeit képezik a Cökxponnak.
Nézzünk egy picit utána a fő fellépőnek is:
A testvérével, Sinecore-ral közösen alapított Antichristus tagja, Drum & Bass, Hardcore, Jungle Producer, és Dj. Kis kutakodás után kiderül, hogy a Peter Kurten név Pierre Colmant nevet takarja.
A kutakodás eredménye elsőre is Peter Kürten-t (1883-1933) adja ki, aki egy német sorozatgyilkos volt, és Düsseldorfi Vámpírként emlegették.
Nyílvánvalóan nem véletlen a névválasztás. Zenéi sötétek, mélyek, ugyanakkor mégis gyorsak, pörgősek, táncolhatók.
Peter Kurten - Children Of The Underworld (PREVIEW) by pk666Nos, sikerült némi új életet vinni piciny blogom új változatába. Aki esetleg először hánykolódik ide, annak totál ismeretlen lehet az egész, de nem baj, nem fogok most bemutatkozás írni. :)
Ez a hely nekem valahol mindig egy játszótér marad. Elsősorban itt próbálgatom a webes technológiákat, alakítgatom a dizájnt, és persze kiírom magamból azokat a dolgokat, és témákat, amiket fontosnak tartok.
Lehet kommentálni, lehet like-olni, lehet terjeszteni. :)
A Flow-ra értelemszerűen úgy tekintek, mintha a saját gyermekem lenne, bár ezzel valószínűleg a többi szervezőtársam is így van, akikkel együtt jelenleg is ténykedünk a StlyeFusion-ön belül. Ez az első alkalom a sorozat életében (amely egyébként ezzel a bulival éri el a 12. sorszámot), hogy nem csütörtökön, hanem a sokkal barátságosabb pénteki napon kerül megrendezésre.
Mindig is szerettünk volna valami különlegeset adni a hazai éjszakai életnek, olyasmit, amit mástól nem igen kaphat meg. - Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy igazából rajtunk kívül még Savage és Fantom próbálkozik hasonló értékek közvetítésével. - Ezen a bulin lép fel hosszú szünet után elsőként Gabba Voodoo, akinek tört hangzású zenéi igazi kuriózumok a hazai elektronikus életben. A bulin két neves, kiadott zenékkel rendelkező DJ is helyet kap. Elsőként Cube fogja nyitni a bulit, akinek korábban a John B által vezetett Beta Recordings adta ki a zenét, majd később Kayus fog Niel-el közösen a pult mögé állni. Azt este során több veteránt is hallhattok, Lia és Log:n közösen fog titeket elkalauzolni az igazi oldschool drum & bass világába, szigorúan az ezredforduló előttről kiadott lemezekkel fognak működni. A bulit Mercenary zárja, akitől a jól megszokott, igazi, igényes underground hardcore hangzást kapjátok. Utána várható az esetleges Mindblow Facility, ami annyit takar, hogy akik még ott vagyunk, kihozzuk a lemeztáskánk tartalmából a lehető legtöbbet.
A BLOG Music pub kisterme sem fog szűkölködni a kiváló DJ-kben, Kong, Term, Steba, Malz, Mondo és Matic fog gondoskodni arról, hogy igényes dubsteppel kényeztesse a hallójáratotokat.
Mi jöhet még? Kattintsatok a linkre alább! :)
A lényeg, hogy üvölt a zene, egyedül ülök bent a szanatóriumban az irodában, hiszen péntek van, vagy várj, nem is, hanem szombat. Ez már eleve felteszi a koronát az egész kúrva hétre. De várj, hiszen ma megyünk Dieselbe, ami már nem is az, hanem Morrison's Liget... A szar kettősségek hete ez uraim.
Érdekes, hogy az elmúlt másfél-két évben rendre feltűnik egy-egy olyan -számomra- noname előadó, akiről semmit nem tudok, eszem ágában sincs komolyan utánanézni, mégis időről-időre szem elé kerülnek.
Ilyen hullócsillag volt tavaly Adele, ahogy most Lana Del Rey is.
Már megszoktam, nem zavar, mindenesetre fura, hogy mennyire vírusszerű a terjedésük, és hogy utána milyen gyorsan mennek is a süllyesztőbe. Az ilyet azt hiszem úgy nevezik, hogy időszakos slágerek.
Manapság ezek nem képesek arra, hogy olyan szinten maradandót alkossanak, ami évek múlva érezteti a nyomát. Az a vicces, hogy erre már lassan két évtizede nem képes a pop szakma.
Ha van neked is egy több mint két éves rendszered, amelyet gyakorlatilag a géppel együtt kaptál, és ennyi idő után elkezd akadozni a kurzor, akkor pont eljött az ideje, hogy elvégezz egy jogosultság vizsgálatot és javítást.
Szóval a megoldás: Appications/Utility/Disk Utility.app-ot elindítod. Ezek után kiválasztod a rendszerlemezt, és az első fülön található a Verify Permissions, majd közvetlen alatta a Repair Permissions. Mindkettőt futtassuk le, aztán lehet örülni :).
"el kell érni, hogy szigorítsák a szerzői jogokról szóló törvényt, és hatékonyabban be is tartsák. Az igazságszolgáltatási rendszer nem érzi át kellően ennek a problémának a súlyosságát."
- Te meg egy beszűkült látóterű kertén vagy...
Rajta vagyok, hogy legyen újra blog, lehetőleg mindenféle színes témát bevonva, de jelenleg egész egyszerűen a fél lelkem eladtam a munka ördögének, és az már a másik felét is próbálja elemészteni.
Félretéve a tréfát, tényleg nyakig állok a melóban.